Üzleti és céges nyelvi képzések

Angolul a munkahelyen: hogyan mérhetjük a kommunikációs hajlandóságot?

2020-11-30 | üzleti nyelvi képzés, szakmai angol tanfolyam, angol prezentáció,angolul a munkahelyen,

Kommunikációs hajlandóság vs. szorongás, avagy miért nem merünk megszólalni angolul? 3.része. Ahogy az előző hetekben beszámoltam nektek, a Fast English-nél céges nyelvi képzésben résztvevő 185 hallgató körében egy kisebb kutatást végeztünk annak felderítésére, hogy miért nem merünk angolul megszólalni.

A kutatásunkban három kérdésre szerettünk volna választ kapni:

1. Milyen szinten áll a céges nyelvtanfolyamban résztvevő hallgatóink kommunikációs hajlandósága?
2. A kommunikációs önbecsülés és a szorongás hogyan befolyásolja a kommunikációs hajlandóságot?
3. A hallgató célnyelvi szintje milyen mértékben befolyásolja a kommunikációs hajlandóságot?

A kutatásunkhoz három kérdőívet használtunk, amelyeket eredetileg McCroskey (1982, 1988, 1989) állított össze az anyanyelvi kommunikációs hajlandóság mérésére:

• Kommunikációs hajlandóságot mérő skála (Cronbach α=0,87);
• Kommunikációs képesség önértékelése (Cronbach α=0,91);
• Kommunikációs szorongás (Cronbach α=0,90)

A kérdőíveket egy picit átdolgoztuk, adaptáltuk az angol üzleti nyelvi helyzetekre.

 

Az angol nyelvi kommunikációs hajlandóság

Nézzük meg közelebbről ezeket a nyelvi eszközöket! A nyelvi kommunikációs hajlandóságot mérő skála eredetileg azt méri, hogy valaki mennyire hajlandó szóbeli interakciót kezdeményezni vagy elkerülni adott helyzetekben. A kérdőív 12 helyzetet tartalmaz, ennek a szóhasználatát átdolgoztuk céges környezetre. A hallgatóinknak az volt a feladata, hogy mind a 12 szituáció esetében százalékban megállapítsák, hogy mennyire lennének hajlandóak megszólalni angolul: kis létszámú megbeszélésen, nagy létszámú megbeszélésen, prezentálni közönség előtt, négyszemközt beszélni, illetve ismerős kollégával, ismeretlen kollégával, vagy baráttal beszélgetni angolul.

 

A nyelvi kommunikációs képesség önértékelése

A kommunikációs képesség önértékelése skálán a résztvevőknek azt kellett százalékban kifejezniük, hogy az adott szituációban mennyire érzik magukat kompetensnek (ez esetben is, mint a hajlandóságot mérő kérdőívnél, négy üzleti kommunikációs helyzet és három kommunikációs befogadó kombinációja a kérdőív alapja). A céges nyelvoktatáson résztvevő hallgatóinknak, például azt kellett megállapítaniuk, hogy a következő helyzetekben mennyire éreznék magukat kompetensnek:

• Prezentálni angolul olyan kollégák előtt, akiket nem ismersz, vagy
• Olyan nagylétszámú megbeszélésen részt venni, ahol nem ismered a kollégákat.

A kommunikációs szorongás kérdőívben a hallgatók egy 5 pontos Likert-skálán értékeltek 24 helyzetet, hogy önmagukra vonatkozóan milyen mértékben igazak az állítások.

Például:

• Nagyon nyugodt vagyok, amikor a véleményemet kérdezik egy megbeszélésen. Vagy
• Amikor angolul prezentálok, annyira ideges vagyok, hogy még azokat a tényeket is elfelejtem, amiket tudok.

Az állítások négy nyelvi kommunikációs helyzetet fednek le:

• nyilvános beszéd közben
• négyszemközt
• kis csoportban
• nagy csoportban

 

Angol nyelvi szintfelmérő teszt

Végül egy szintfelmérő teszt kitöltésére is megkértük a hallgatóinkat annak ellenére, hogy az összes hallgató részt vesz egy nyelvi szintfelmérésen, amikor megkezdi a céges nyelvi képzését. Erre azért volt szükség, mert szerettük volna, hogy a hallgatók megőrizhessék az anonimitásukat és ne befolyásolja a kérdőívek kitöltését, hogy a nevüket adják a kutatáshoz. Ez bizonyult a legkönnyebb résznek, mert a honlapunkon 9 nyelven található online kitölthető feleltválasztós teszt, így könnyen és gyorsan ki tudták tölteni őket.

A következő héten arról lesz szó, hogy kik is vettek részt a kutatásunkban.

Hivatkozások:

McCroskey, J. C. (1982). An introduction to rhetorical communication (4th Ed). Englewood Cliffs, NJ: Prentice-Hall.

McCroskey, J. C., McCroskey L. (1988). Self-report as an approach to measuring communication competence. Communication Research Reports Volume 5, No. 2.

McCroskey, J. C., Zakahi W. R. (1989). Willigness to communicate: A potential confounding variable in communication research. Communication Reports Volume 2, No. 2.

---

Kapcsolódó cikkek

• Angolul a munkahelyen 2: lehet, hogy nem mindegy, kihez kell hozzászólnunk?

• Angolul a munkahelyen 1: kommunikációs hajlandóság és szorongás, avagy miért nem merünk megszólalni angolul?