Üzleti és céges nyelvi képzések

WHAT ABOUT NOUNS?

2019-06-11 |

A főnév olyan alapszófajú szó, amely élőlényt vagy élettelen tárgyat vagy gondolati, elvont dolgot, illetve ezek fogalmát jelöli. Fontos építőeleme a mondatnak. A valóban létező vagy ilyennek gondolt élőlények és tárgyak nevei a konkrét, míg a fogalmak, gondolati jelenségek, cselekvések, tulajdonságok, állapotok megnevezései az elvont kategóriájába tartoznak.

A konkrét főnevek esetében megkülönböztethetők a több egyforma dolog közös neveként, mindig általánosítás révén létrejött vagy keletkező köznevek és az általánosítást nem tartalmazó, céljuk és szerepük szerint valakinek vagy valaminek saját, külön identifikációt biztosító tulajdonnevek.

A tulajdonnév mindig egyedivé tesz és azonosít. Sajátosságaiból ered, hogy írásban többnyire a kiemelésére törekszenek. Ennek alapvető eszköze az állandó nagy kezdőbetű, amit a magyar nyelvben – néhány rövidítést és betűszót leszámítva – kizárólag a tulajdonnév birtokol.

Ezzel az írásképi jellegzetességgel a különböző nyelvek különbözőképpen bánnak. Érdekes variánsokat szolgáltat három másik európai nyelv, ami a magyarhoz hasonlóan él a nagy kezdőbetű nyújtotta lehetőségekkel a főnevei esetében, de mindhárom egy árnyalatnyit másképpen.

A német nyelvben az összes főnév (Substantiv/Hauptwort) egységesen és mindig nagy kezdőbetűvel írandó. Nagy kezdőbetűt kapnak a főnévként használt szavak (’das Gute’ – a jó), az udvarias megszólításként funkcionáló személyes névmás (’Sie’ – Ön/Önök) és minden hozzátartozó birtokos alak, valamint a földrajzi nevekből ’-er’ képzővel képzett melléknevek, amelyek egyébként ragozhatatlanok (’die Wiener Musikhochschule’ – bécsi zeneiskola), és a személynevekből létrehozott, birtokos jelzőkként működő melléknevek (‘Grimmsche Märchen’ – „grimmi” mesék).

Az angol nyelvben a főneveknek (substantive/noun) három nagy csoportja különböztethető meg: a ‘count nouns’ a megszámlálható dolgokat, a ’mass nouns’ a felosztható, de megszámlálhatatlan dolgokat, a ’proper nouns’ a tulajdonneveket foglalja magában. Egyes főnevek egyszerre két csoportba is tartozhatnak aszerint, hogy mit jelentenek.

A magyarhoz hasonlóan az angolban nem az összes főnevet, hanem csak a tulajdonneveket kezdik minden esetben nagybetűvel. Ezen belül nem csak az egy-, hanem a két- és többelemű nevek minden egyes szavát is, kivéve az ‘of’ elöljárószót (’the Strait of Gibraltar’ – a Gibraltári-szoros; ’Trafalgar Square’ – Trafalgar tér). Az angolban azonban nem teljesen ugyanazok a szavak számítanak tulajdonnévnek, mint a magyarban.

A napok (’Monday’ – hétfő; ‘Tuesday’ – kedd), a hónapok (’January’ – január; ’February’ – február), az ünnepek (’Easter’ – húsvét; ’Whitsun’ – pünkösd), a népek és nyelvek nevei (‘German’ – német/ül/; ‘Hungarian’ – magyar/ul/) mind tulajdonnévnek tekintendők. Az angol a tulajdonnévből származó melléknévben (’European countries’ – európai országok), illetve a jelzőként használt tulajdonnévben (’Christmas pudding’ – karácsonyi puding) egyaránt megtartja a nagy kezdőbetűs írást.

Az angolban – a magyarral ellentétben – a személynév mellett (az angolban előtte, a magyarban utána) álló nemre, címre, rangra, rokonságra utaló szavakat nagy kezdőbetűvel írják (’Captain Cook’ – Cook kapitány; ’Mr Smith’ – Smith úr; ’Professor Quirk’ – Quirk professzor). Ugyanez a helyzet a díjak nevében szereplő minden jelentőségteljes szóval (’Nobel Prize /for Peace/’ – Nobel-/béke/díj). Nagybetűvel kezdődnek a személynevek helyett használt, rokoni és egyéb kapcsolatokra vonatkozó köznevek (’Grandpa’ – nagyapám/nagyapa; ’Grandma’ – nagyanyám/nagyi), valamint a neveket helyettesítő szókapcsolatok (’Windy City’ – szeles város /Chicago neve/) esetében.

Nagy kezdőbetűsek az angolban többek közt a vallásokhoz, felekezetekhez, eszmeirányzatokhoz tartozást kifejező szavak. Az óceánok, tengerek, tavak, folyók, öblök, szorosok, szigetek és félszigetek, továbbá hegyek és sivatagok nevében nem csak a földrajzi név, hanem a földrajzi közszó is nagy kezdőbetűvel írandó. Mindez elmondható az alagutak, áram(lat)ok, árkok, csatornák, csúcsok, erdők, fennsíkok, gátak, hágók, övezetek, sarkok, vízesések, de a pályaudvarok, repülőterek, mozik, vendéglők, üzletek, fürdők, temetők, közterületek, sőt még a történelmi korszakok, az egyedi címek és a tantárgynevek esetében úgyszintén.

A finn nyelvben a főnevek (substantiivi/nimisana) írása többnyire megegyezik a magyarban szabályozottakkal. Az ünnepnapok, történelmi események, törvények kezdőbetűje azonban mindig kicsi (’perustuslaki’ – Alkotmány), és a legmarkánsabb különbség, hogy az intézmények, oktatási intézetek, nemzetközi és külföldi szervezetek nevének pedig csak az első eleme íródik naggyal (’Euroopan unioni’ – Európai Unió; ’Helsingin yliopisto’ – Helsinki Egyetem; ’Suomen suurlähetystö’ – Finn Nagykövetség).

Más-más hatósugárral ugyan, de több nyelvben is kialakult tehát a szavak egy jól körülhatárolható csoportjának figyelemfelkeltő írásmódja, amiből mindenképpen a nevek és az egyediség hangsúlyozásának fontossága következtethető ki.

Szerző: Vid Gabriella

Forrás: https://gelanguagetutorial.wordpress.com/2019/06/04/what-about-nouns/